Ha a levelezőprogramjában nem jelenik meg a hírlevelünk, akkor ide kattintva megtekintheti az online verziót: kattintson ide
Orvosi Tudásbázis Hírlevél
 
 
Polisorb
     
 
Interjú Altorjay István professzorral
 
     
 
Mit lehet tudni a COVID-19 vírusfertőzés gasztrointesztinális vonatkozásairól?
 
     
 
Egy 3 hónapos időszak tanulságait lehet néhány kínai és orosz közleményből megismerni. Ezekből úgy tűnik, hogy az eredeti elképzeléshez képest, ami csak néhány százalékos tápcsatornai érintettséget feltételezett, és döntően a tüdőre koncentrált, addig mostanra megjelentek olyan közlemények, amelyek szerint a hasmenés előfordulása akár az esetek 25-30%-ában is lehetséges. A hasmenés mellett egyéb gasztrointesztinális tünetek is említésre kerülnek, mint hányás, hányinger, hasi fájdalom, de ezek lényegesen kisebb gyakorisággal jelentkeznek, előfordulásuk 5-8%-ra tehető. A légúti és tápcsatornai tünetek együttes előfordulása pedig praktikusan az esetek felére igaz. Az is kitűnik ezekből a közleményekből, hogy inkább a súlyosabb esetekben van nagyobb jelentősége a hasmenésnek, erre a betegpopulációra vonatkoztatható az említett 25-30%-os előfordulási gyakoriság.
 
     
 
Mi állhat ennek a hátterében?
 
     
 
Érdekes teóriák merülnek föl: az enterocitákban, vagyis a vékonybél hámjában is megjelenik az angiotenzin-konvertáz enzim 2 típusa, vagyis az ACE-2, ami a tüdőben is megtalálható, és jelen ismeretek szerint ez a koronavírusnak az egyik fő receptora. Ez azt jelenti, hogy az enterocitákba be tud lépni a koronavírus, és ott is tud tárolódni, szaporodni. Ezt eddig döntően a tüdővel kapcsolatban írták le, de úgy néz ki, hogy az enterociták is rezervoár szerepet tölthetnek be a koronavírust illetően. Az egyik közlemény 3 receptorként működő enzimrendszert is elemez, az angiotenzin-konvertáz enzim 2-es típusát, a dipeptidil-peptidáz-4-et, aminek a gátlása a cukorbetegség kezelésének egy viszonylag új módszere, és az alanin-aminopeptidáz enzim is szóba kerülhet, ami nem a mostani, hanem egy másik koronavírus esetében tűnik receptornak.
 
     
 
Milyen további felvetés merült még fel a koronavírus-fertőzés kapcsán?
 
     
 
Egy másik kérdés, amit vizsgáltak, az a belekben megjelenő bakteriális fertőzés és a probiotikumok valamint a vírusfertőzés kapcsolata. Baktériumok száma a vékonybél kezdeti szakaszán normális körülmények között minimális, az ember nyombele tulajdonképpen majdnem steril, és ahogy haladunk a vakbél felé, úgy növekszik a vékonybélben a baktériumok előfordulása, mígnem a vastagbélben vannak baktériumok jóval nagyobb számban. Bizonyos kísérletekben azt a megfigyelést tették, hogy a salmonella fertőzés növeli a fentebb már említett ACE-2 enzimnek az expresszióját a bélhámsejteken, és úgy tűnik, hogy a bakteriális izgalom növelheti a vírus felvételi képességet. Ami ezzel kapcsolatban szintén érdekes – azonban erről még nehéz nyilatkozni, mert csak egy-két cikk szól erről, és az abban foglaltakat még meg kell erősíteni –, hogy a probiotikumok sem feltétlenül jók ebben a helyzetben. Ugyanis, hasonlóan a salmonellához, úgy tűnik, hogy a probiotikumok, mint egyébként jótékonynak tartott baktériumok is növelhetik az ACE-2-nek az expresszióját. Ha növekszik ezeknek a receptoroknak a megjelenése a bélhámon, akkor ez elősegítheti a vírusnak a belépését.
 
     
 
Milyen a megítélése az enteroszorbens készítményeknek?
 
     
 
Egy orosz irodalom foglalkozik a kolloidális szilícium-dioxid hatásával, ami a Polisorb készítményben található, és tulajdonképpen 20 éve elérhető a piacon. Ez egy rendkívül jó felületaktív anyag, ami nem szívódik fel a bélből, ugyanakkor 1 g belőle 300 m2-nyi felületet képvisel. E tulajdonsága révén a szilícium-dioxid rengeteg mindent meg tud kötni a felületén, és az adatok szerint, amit megköt, azt nem is engedi el. Az ilyen módon megkötött vírusok és egyéb toxikus anyagok a szilícium-dioxiddal együtt távoznak a bélhuzamból. Ez alapján logikusnak tűnik, hogy ha egy légúti vírusfertőzés esetén enterális tünetek is fellépnek, például hasmenés fordul elő, akkor ilyen felületaktív anyag fogyasztása elősegítheti a bélben lévő vírus mennyiségének a csökkenését, illetve az eliminációját.
 
     
 
Amikor ürül a szervezetből a vírust megkötő enteroszorbens anyag, akkor a széklet fertőző lesz?
 
     
 
Nem valószínű. A széklet rengeteg mindent tartalmazhat, így nyilván nem jó, ha a széklettel kontaminál az ember, de ez egy alapvető higiénés szabály. A kérdés nem megalapozatlan, de azt írja a szakirodalom, hogy amit a szilícium-dioxid megköt, azt nem engedi el. Ez elég egyértelmű és határozott megkötést jelent, úgymond „karanténba” zárja a vírust, és nyilván egyéb mikróbákat is. Ennek megfelelően abban segíthet, hogy a bélhámot letisztítja, aminek a regenerációja ennek következtében jobb lehet.
 
     
 
Fogalmazhatunk úgy, hogy lehet enteroszorbens készítményeket használni koronavírus-fertőzéskor, és nincs ellenjavallata?
 
     
 
Igen, azt gondolom, hogy nincs ellenjavallat, nem ismert olyan tényező, ami miatt ez kárt okozhat, annál is inkább, mert felszívódás nélkül ürül ki a szervezetből. Nyilvánvalóan ebben a helyzetben számos ötlet felmerül a koronavírus-fertőzés kezelését illetően. Így vannak kísérletek interferon aktivációval, vagy a HIV-re ható gyógyszerek kipróbálásától kezdve sok mindennel. Az enteroszorbens készítmények alkalmazása az egyik lehetséges rezervoár, a bélhám vírusterhelését esetleg csökkenteni tudja, ebben mindenképpen van egyfajta logika. Adjuváns szerként felmerülhet a használata, főleg abban a betegcsoportban, akiknél a légúti tünetek és az enterális tünetek együttesen jelennek meg, és ez akár a betegek közel felét is jelentheti. Esetükben a kezelés során kiegészítésként ilyen típusú felületaktív anyag adása jótékony lehet. Természetesen ez felvet egyéb kérdéseket is, hiszen ezek az anyagok abszorbeálják a többi gyógyszert is, így azok hasznosulását is befolyásolhatják. Nyilván ezek bevételét időben egymástól el kell különíteni, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy 4 óra differenciával érdemes bevenni a kezelésre adott per os gyógyszereket és az enteroszorbens készítményt. A COVID-19 vírusnak nincsen ma még egyértelműen hatékony terápiája, amire azt lehet mondani, hogy valóban a vírust öli meg, ezért minden kezelés tulajdonképpen a tüneteknek a mérséklésére törekszik. Ebből a szempontból lehet azt gondolni, hogy ha valakinek hasmenése is fellép a légúti tünetekkel párhuzamosan, akkor a kolloidális szilícium-dioxid alkalmazása – a fentiek figyelembevételével – valószínűleg jótékony hatású lehet.
 
     
 
NA
 
     
     
 
 

 A hirdetők által elhelyezett tartalomért a hírlevél küldője semminemű felelősséget nem vállal, azokért mindenkor a hirdetés elhelyezője a felelős.

 
 
Ezt a hírlevelet Ön azért kapta, mert e-mail címével korábban regisztrált az OLO.hu portálrendszer valamely oldalára, vagy valamelyik általunk gondozott orvostudományi társaság tagja. Adatainak módosításához, kérjük, látogasson el erre az oldalra. Ha a bejelentkezéshez szükséges jelszavát elfelejtette, új jelszót itt igényelhet. Amennyiben nem kíván több e-mailt kapni tőlünk, jelen hírlevelünkről itt iratkozhat le. Leiratkozása az OLO.hu portálrendszer egyéb más oldalaihoz kapcsolódó hírleveleinket természetesen nem érinti. Ha bármilyen egyéb technikai kérdésben a segítségére lehetünk, az info@olo.hu e-mail címen állunk szíves rendelkezésére.
 
HTSZ-DM-20-MC-1